Az ógörög apokalüpszisz szóból eredő Apokalipszis a Biblia utolsó könyve. Nevezhetjük feltárásnak, kinyilvánításnak, mely a jövőre vonatkozik. Látomásszerű megjelenítése az ó- és újszövetségi írásokban megtalálható. Pontos megnevezése: János Apostolnak Mennyei Jelenésekről Való Könyve.A leírásából olvashatjuk, miként Isten ül mennyei trónusán kezében tart egy hét pecséttel lezárt könyvtekercset. Ezt egy Bárány nyitja fel. Ez a bárány Jézus Krisztust jelképezi.
A tekercsek megbontása után hatalmas látomásokban tobzódó indulatokról értesülünk. Szikrázó, költői erővel szól. Sajátos vallásos jelképrendszerével a történelem folyamán szinte minden művészeti ágra hatással volt. A festészettől az irodalomig a szobrászattól a zenéig. Sőt korunkban a színház és filmművészet is merít az írásból. A Jelenések könyve tartalmával kapcsolatos művek sorában különösen kiemelkedő gazdagságú a zene. Ez talán azzal magyarázható, hogy az emberiséget érő borzalmakat, bajokat művészien örökítette meg.
Hála Istennek a magyar népdal világában is megtaláljuk. Történelmi sorsunk számos megpróbáltatáson ment át. Népünk a bajok orvoslását a spirituális világban kereste – és talán legmegnyugtatóbban ott is találta meg.
Az egyik ilyen balladánk Júlia szép leányról szól. E gyönyörű versben Jézus - Bárány jelkép bomlik ki. Nevezhetjük látomásos pompának.( Részlet a balladából)
Julia szép léány egykoron kimöne,
Búzavirág szödni a búzamezőbe,
Búzavirág szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magát úgy mulatni.
Föl és föltekínte a magos egekbe,
Egy szép gyalogosvény, hát ott jődögél le.
Azon ereszkedék fodor fehér bárány.
A napot s a hódat szarva között hozván.
A fényes csillagot a homlokán hozta.
Két szál arany perec, aj, aj a két szarvába,
Aj a két oldalán két szép égő gyertya
Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta.
Szóval mondja neköm fodor fehér bárány,
Meg ne jeggy töllem
Julia szép leány! Mert most esött héja szüzek sereginek,
Ha eljőnél velem én oda vinnélek.
Egy másik elesett, de az alcímére utalva végül - menybe jutott lány, Márton Szép Ilona című ránk maradt balladában ugyancsak találkozunk az Apokalipszis mennyből alá szálló bárányának legendájával. Ez a jelképekkel teli gyönyörködtető ballada több változatban is megtalálható. Nemcsak szakrális irodalmi értéke van, hanem régi stílusú dallamával magyar népdal, népzene egyik legszebb gyöngyszemének is nevezhetjük. Helyet keresve számtalan zeneszerző egyetemes alkotásainak sorába.
Részlet. a teljes balladaszöveg, harmadik változatából.
S itt es kerekedik
Egy kerek dombecska,
S azon nevelkedik
Egy édes Almafa.
Az alatt ül vala
Márton Szép Ilona.
Kötögeti vala
Maga Koszorúját.
Ő es feltekinte
É es feje felett.
Há ott ereszkedik
Egy gyalog ösvénke
Azon ereszkedik
Egy fehér báránka,
Kinek szőre szála
Iégen csillagocska.
Meg ne rettenj tőlem
Márton Szép Ilona,
Mert én hozzád jöttem
Zisten parancsolta.
Az ő szüzek serge
Csak egy hijján vagyon,
Ha te oda jönnél
Véled bételnék.
"Vagyon e Botfai Helyiségnek 1796-ik esztendőtől fogva tulajdon költségeiken és buzgóságukból felépített Templomocskájok, melynek soha semmi készpénzbéli jövedelmei nincsenek is mindezen által mai napiglan azok buzgóságok által jó karban tartatik és esztendőnként illendő módon tataroztatik"
